Ha eljön az utolsó óra, és szívünk utolsót dobban, minden befejeződik számunkra, az értékes és az értéktelen idő is. Úgy jelenünk meg az ítélő Krisztus előtt, ahogyan a halál ránk talál. Könyörgéseink, könnyeink, bűnbánatunk, amelyek a földön még meghatották volna Isten szívét, és amelyek a szentségek segítségével bűnösökből szentekké tehettek volna minket, most már semmit sem érnek. A kegyelem ideje elmúlt. Megkezdődött az ítélet ideje.
